Amikor egy idős hozzátartozó már nem tud teljesen önállóan élni, a családnak sokszor rövid idő alatt kell eligazodnia az ellátási formák között. Az idősek otthona, az időskorúak átmeneti gondozóháza és a szakápolási centrum elnevezése hasonlóan hangzik, mégis eltérő célt szolgálnak, és más típusú ellátást biztosítanak. Összefoglaljuk a legfontosabb különbségeket.
A megfelelő ellátás kiválasztásánál nem csak az számít, hogy valaki hány éves. Legalább ilyen fontos az önellátási képessége, az egészségi állapota, a gondozási és ápolási szükséglete, valamint az is, hogy átmeneti vagy hosszú távú elhelyezésre van-e szüksége.
Fontos tudni, hogy egy idősek otthonán belül többféle részleg is működhet, attól függően, hogy a lakóknak milyen gondozásra vagy ápolásra van szükségük. Egyes részlegek tartós elhelyezést biztosítanak, míg más ellátási formák meghatározott időre szólhatnak. Ezért az intézmény kiválasztásakor nemcsak azt érdemes megnézni, hogy idősek otthonáról van-e szó, hanem azt is, hogy pontosan milyen ellátást és részlegeket biztosít.
A későbbiek megértéséhez fontos tisztázni az alábbi fogalmakat:
Gondozás alatt elsősorban a mindennapi életvitel támogatását értjük. Ide tartozik a tisztálkodásban, öltözködésben, étkezésben, közlekedésben, vagy a biztonságos mindennapok fenntartásában nyújtott segítség.
Ápolásra akkor lehet szükség, amikor az érintett egészségi vagy fizikai állapota miatt az alapápolási feladatok mellett egyszerűbb egészségügyi ellátásokban is személyes segítséget igényel.
Szakápolás pedig egészségügyi szakképesítéshez kötött, az egészségi állapotból következő szakmai tevékenységeket jelent.
Idősek otthona – amikor hosszútávú gondoskodásra van szükség
Az idősek otthona tartós bentlakásos szociális intézmény, amely hosszútávú lakhatást és teljeskörű ellátást biztosít azok számára, akik önálló életvitelre már csak rendszeres segítséggel képesek, gondozásra vagy ápolásra szorulnak.
Az ellátás jogszabályban meghatározott elemei a lakhatás, étkezés, mentális gondozás, az ápolási és gondozási feladatok, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosítása.
Az idősek otthonába főszabály szerint olyan, öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy költözhet be, aki rendelkezik a jogszabályban meghatározott gondozási szükséglettel, ugyanakkor rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igényel.
Az idősek otthona alapvetően hosszútávú ellátási forma, de egy intézményen belül több, eltérő szükséglethez igazodó részleg is működhet. Ezek között lehetnek önálló lakrészek, demenciával élők ellátására kialakított vagy fokozott ápolást és gondozást biztosító egység. Általában bármelyik ellátási helyszínre lehet határozott idejű szerződést is kötni.
Általános ápolást, gondozást nyújtó részleg
Itt jellemzően olyan lakók élnek, akiknek a mindennapok során egyes tevékenységek ellátásában rendszeres segítségre, gondozásra vagy felügyeletre van szükségük. A szükséges segítség mértéke ellátottanként jelentősen eltérhet. Ezek mellett az intézménybe költözve folytatni tudják korábban megszokott, önálló életvitelüket, aktív résztvevői a részükre szervezett programoknak, foglalkozásoknak, kirándulásoknak. Sőt, ezek létrehozásában akár proaktívan részt vesznek. Állapotuk nem indokol speciális ellátási környezetet, akár önálló apartmanokban, akár néhány ágyas lakrészekben laknak.
Demens részleg
A demenciával élő emberek ellátása speciális környezetet és szakmai szemléletet igényel.
A jogszabály alapján azt a személyt, akinél az arra jogosult szerv középsúlyos vagy súlyos demenciát állapít meg, orvosi döntés alapján az idősek otthonán belül külön gondozási egységben vagy csoportban láthatja el.
A demens ellátásban különösen fontos a biztonságosan kialakított és könnyen átlátható környezet, a kiszámítható napirend, a megfelelő szakmai felügyelet és az egyéni képességekhez igazodó foglalkoztatás.
A demens részleg tehát nem egyszerűen egy elkülönített épületrész. Olyan gondozási környezet, amelynek kialakítása és működése maximálisan a demenciával élő emberek sajátos szükségleteihez igazodik.
Fokozott ápolást, gondozást igénylők részlege
Egy idősek otthonában lehetnek olyan lakók is, akik állapotukból adódóan az átlagosnál lényegesen több személyes segítséget, gondozást igényelnek.
Az ilyen ellátottakat helyezzük el fokozott ápolási-gondozási részlegeken, rövidítve FÁG részlegen.
Közülük a legelesettebbek akár a gondozási területek mindegyikében jelentős segítségre szorulnak.
Gyakori eset, hogy a fokozott alapápolási igény mellett az idősnek szakápolási szükséglete is van. Egy korszerű idősek otthonának kell, hogy legyen válasza ezekre a helyzetekre is. Több idősotthon dönt emiatt úgy, hogy tevékenységét engedélyköteles otthoni szakápolási feladatokkal bővíti, vagy egészségügyi szolgáltatóval szerződik ugyanerre, melynek ellátási területe az idősek otthona. Így a szociális gondoskodás mellett az ellátottak helyben vehetik igénybe az otthoni szakápolást is.
Időskorúak átmeneti gondozóháza – amikor átmenetileg van szükség segítségre
Az időskorúak átmeneti gondozóháza, hétköznapi nevén gyakran egyszerűen gondozóház, átmeneti elhelyezést nyújt. Olyan idősek, illetve a jogszabályban meghatározott feltételek mellett 18. életévüket betöltött beteg személyek számára jelenthet megoldást, akik otthonukban átmenetileg nem képesek önmagukról gondoskodni.
Ilyen helyzet alakulhat ki például akkor, ha valaki egy betegség vagy kórházi kezelés után még nem képes biztonságosan egyedül élni, átmenetileg több segítségre szorul, vagy az otthoni gondozása egy adott időszakban nem megoldható.
A gondozóház tehát nem feltétlenül egy hosszú évekre választott új otthon. Éppen az átmeneti jelleg különbözteti meg leginkább a tartós idősotthoni elhelyezéstől.
Mennyi ideig lehet valaki gondozóházban?
A gondozóházi elhelyezés főszabály szerint legfeljebb egy évre szól. Különösen indokolt esetben, az intézmény orvosának szakvéleményét figyelembe véve az ellátás egy alkalommal, további legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.
A gondozóház célja tehát az, hogy egy olyan időszakban biztosítson megfelelő környezetet és teljes körű ellátást, amikor az érintett átmenetileg nem képes saját otthonában megfelelően gondoskodni magáról.
Egyszerűen megfogalmazva: az idősek otthona alapvetően tartós, a gondozóházi ellátás pedig átmeneti megoldást jelent.
Szakápolási centrum – amikor szakápolásra is szükség van
A szakápolási centrum olyan személyek számára biztosít ellátást, akiknek egészségi állapotuk miatt szakápolásra van szükségük, ugyanakkor nem igényelnek akut kórházi kezelést és állandó orvosi felügyeletet. Az itt biztosított ellátás tehát túlmutat a mindennapi gondozáson és ápoláson, és meghatározott egészségügyi szakápolási tevékenységeket is magában foglaló átmeneti ellátás.
Az ellátást egyszerre legfeljebb hat hónapra rendelik el. Ezt követően felülvizsgálják a szakápolási szükséglet fennállását, és amennyiben az továbbra is indokolt, a szakápolás ismételten, több alkalommal, alkalmanként legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.
A legfontosabb különbségek röviden
Hogyan válasszuk ki a megfelelő ellátási formát?
A megfelelő ellátás kiválasztásánál minden esetben az érintett aktuális állapotából és egyéni szükségleteiből érdemes kiindulni. Fontos szempont az önellátási képesség, az egészségi állapot, a szükséges gondozás és ápolás mértéke, valamint az, hogy átmeneti vagy tartós segítségre van-e szükség.
Tartós gondozási és ápolási igény esetén az idősek otthona, átmeneti elhelyezés szükségességekor az időskorúak gondozóháza, míg szakápolási szükséglet esetén a szakápolási centrum jelenthet megfelelő megoldást.
Mivel egy intézményen belül akár többféle ellátás és különböző gondozási egység is működhet, érdemes mindig az adott intézmény lehetőségeiről személyesen is részletesen tájékozódni.
Források
- 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
- 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről